Kedves Olvasó!

    A több mint száz évvel ezelőtt megjelent Szilágy vármegye monográfia érmindszenti fejezetének kiegészítése, folytatása az Érmindszent Ady Endre szülőfaluja című könyv.

A bevezetőt követően a kötet rövid áttekintést ad Érmindszent történelmi és földrajzi helyzetéről.

A könyv szerkezetileg három nagyobb egységből áll.

Az első egység korabeli dokumentumok, iratok alapján mutatja be a falu történetét. Ezen belül a római katolikus egyház plébánosa által vezetett Historia domus ad támpontot a múltbeli történések rekonstruálására.

Ezt követi a református gyülekezet jegyzőkönyvei és anyakönyvek (születések, halálozások, jegyesek könyve) ismertetése.

A harmadik részben a görög katolikus illetve a későbbi ortodox egyházközség magyar és román nyelvű iratai, jegyzőkönyvei.

A negyedik rész a falu izraelita lakosságának rövid bemutatásából áll, melynek alapja korabeli feljegyzések, sírkövek és elbeszélések.

A második egység interjúk, visszaemlékezések Érmindszent múltjáról. Az emlékek által megismerkedhetünk azokkal a meghatározó eseményekkel, melyek a falu szempontjából fontos szerepet töltöttek be, s ma is foglalkoztatja az embereket. Ilyen például: az amerikások, székelyek, románok betelepülése. Kollektivizálás, néptanács, málenkij robot, dohánytermesztés, színjátszás, mindennapi hagyományok vagy a boldog békeidők felidézése. Az emlékek felidézésének egyik legavatottabb helye a vallási felekezetek temetői, ahol a fejfák, sírkövek magukért beszélnek, ahol a múlt a jelennel karöltve a jövőt idézi meg.

A harmadik nagy egység fontos adalékul szolgál az Ady-irodalomhoz. Ez a fejezet az Ady-irodalom iránt érdeklődőknek nagy segítséget ad, hisz napjaink legfrissebb adataival támasztja alá Ady Endre Érmindszenten töltött idejét. Eddig nem közölt dokumentumokat is publikál. Az Érmindszenten töltött időszak termékenységét mutatja azon művek jegyzéke, melyeket szülőfalujában írt, legyen az vers, novella vagy publicisztikai írás. Legtöbb esetben sikerült beazonosítani az érmindszenti hősöket, akik az egyes alkotások modelljeiként szolgáltak. Itt került először közlésre Vezér Erzsébet Ady-kutató által készített interjú az Ady család egykori házvezetőnőjével, kinek unokája a jelenlegi Ady Múzeum vezetője, gondnoka. Ady Endrére ma is nagy szeretettel emlékeznek – különösen az idősek -, kik szüleiktől sokat hallottak a nyughatatlan természetű, ám közvetlen és jóságos költőről. Műveit olvasva megelevenedik a száz évvel ezelőtti falu ezernyi csodáját rejtő világ, mely megmozgatta Ady Endre fantáziáját, s neki köszönhetően hiteles képet kaphatunk arról a korról, mely olyan volt az idősek emlékezete szerint, mint egy „kis Magyarország”, minden széppel, jóval és nehézséggel.

A kötet gazdag lexikális anyagot ad az olvasó kezébe a több mint százharminc Érmindszenthez kötődő nemesi család leszármazottairól, jeles személyekről. Készült szómagyarázat azon kifejezésekből, melyek az érmellékre jellemzőek. Az Érmindszent jeles helyeit bemutató térkép segíti az olvasókat egy-egy Ady-írás helyszínének, szereplőinek beazonosításában, utalva a falucska jelenlegi látnivalóira. A kötetet számos barna, színes fénykép teszi gazdagabbá, szebbé, illusztrálva az élet mulandóságát.

A több mint hétszáz éves – írásos bizonyítékú – múltra visszatekintő kis faluról készült könyv megérinti az embert, mementó a megmaradásért, melyet az ott lakók, oda zarándoklók szeretete tesz halhatatlanná. A kötet olvasása közben tucatnyi emlékkép érint meg bennünket, mintha magunk éltük volna meg a borzalmakat és gyönyörűségeket, s megértjük, hogyan válhatott Ady Endre, e szilágysági kis falucska szülöttje a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb talentumává. Megértjük, miért volt űzött vad, s miként lehetett csordultig tele szeretettel, s miért osztotta szét önmagát az élet viharában.

„Csak másért a másét

Sohasem akartam,

Csupán a viharért

Nem jártam viharban.

Becsületes szívem

Becsületes jussát

Kerestem a harcban.”

                             ( Ady Endre: Most már megállhatok)

A kötet segít megérteni Ady Endre filozófiáját, életét, műveit, és rávezet bennünket, mily nagyszerű emberek élnek a „Magura” völgyében, imádkozva az öröklét és mulandóság kapujában, kik könnyeiken át mosolyognak, remélnek, s szerető karjaikkal átkarolnak, hogy együvé váljunk az örökkévalóságban.

Hódmezővásárhely, 2007. december 20.