Igen sok kultúrában megtalálható az élő vagy halott emberről készült maszk készítése. A cél mindig ugyanaz volt, megörökíteni adott pillanatban az emberi arcot, a mulandóság elől átmenteni az utolsó mosolyt vagy rezzenést. A maszk hitelesen őrzi meg az ember vonásait, hisz közvetlenül ad lenyomatot.

Egy maszk elkészítése rendkívül bensőséges tevékenység. Ugyanis, akiről a maszk készül, átadja magát a formázónak, aki által átléphet egy új dimenzióba. Legtöbben mosolyognak a maszk készítése közben, mérhetetlen nyugalom árasztja el őket, hisz akarva akaratlanul az örökkévalóság keríti hatalmába őket. Életükből számtalan meghitt emlék dereng fel, miközben a formázó a krémmel kezelt arcra ráhelyezi az apró gipszpólya-lapocskákat. Végül már csak az orrlyuk marad szabadon, hogy lélegezhessen a maszk alatt. Rezzenéstelen arccal, mintegy intim közelségbe kerül az örökkévalósággal. Arcuktól úgy válik el a maszk, mint embertől a lélek. Érdekes, nem tudjuk, milyen lehet az, de szinte kivétel nélkül így fejezik ki e nem mindennapi érzést.

A maszk minden apró kis ráncot megőriz, ugyanígy a szemöldök, szempilla lenyomatát is.

A maszkot e formájában is megtarthatjuk.

A maszk kiöntése

Lehetőség van azonban a maszk gipszben történő kiöntésére is. Ez megint egy varázslat, egy másik fajta érzés, hisz a három dimenzióban megörökített pillanatot megérinthetjük, örökre megtarthatjuk.

Van, aki szobája meghitt szegletében a falon helyezi el, míg mások egy portréhoz hasonlóan posztamensen, vagy asztalkán.

Antikolhatjuk is, mellyel a mindennapi környezetbe könnyedén beleilleszthető.

A kegyeleti maszk készítése halott emberről történik, melyről visszajelzést már csak szerettei tudnak adni.

 

 A maszk készítési fázisait fényképeken is megörökítjük, hisz az idő múlásával fontos részét képezi a dokumentációnak.